A takarmányozásról

A kisrágcsálók táplálására, takarmányozására különös gondot kell fordítanunk. Nagyon fontos, hogy tudatosan, az állat számára legideálisabb módon takarmányozzunk, hiszen ezzel elejét vehetjük számos, csak későn felismerhető betegség kialakulásának, és kedvencünk egészséges, fitt és ellenálló lesz.

A rágcsálók tünetrejtő állatok, vagyis még ha betegnek is érzik magukat, igyekeznek ezt nem kimutatni. Ez a tulajdonság a természetben megvédte őket a ragadozóktól, amik kifejezetten a legyengült állatokat támadták meg, de ezt a viselkedést házikedvencként is megtartották. Ezért a betegségek felismerése nagyon nehéz, sok esetben még a súlyos egészségi problémákat sem egyszerű észlelni, így különösen fontos, hogy a betegségeket megelőzzük, ennek pedig alapfeltétele a megfelelő, tudatos takarmányozás. Egyes rágcsálófajok (degu, tengerimalac, csincsilla), ill. a nyulak emésztőrendszere nagyon érzékeny. Az ő esetükben különösen figyelnünk kell rá, hogy megfelelő mennyiségű rost jusson az állat szervezetébe, mert a nem megfelelő táplálás, a széna hiánya súlyos egészségi problémákhoz (bélsárrekedés vagy éppen ellenkezőleg hasmenés, fogászati gondok) vezethet.
 
 
Miért jó a pellet táp?
 
Gyakran találkozunk olyan gazdikkal, akik óckodnak tőle, hogy pelletált, vagyis kompakt, préselt, teljes értékű, pici kockákból vagy rudacskákból álló tápot adjon kis kedvencének. Azzal érvelnek, hogy a kisállatnak különösen nagy örömet okoz a magkeverékből kiválogatni a számára legízletesebb falatokat.

Sok rágcsáló valóban örömét leli a magkeverék átválogatásában, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez az egészségének is jó! A rágcsálók többsége hajlamos szelektíven táplálkozni, ha lehetősége nyílik rá, vagyis nagy valószínűséggel kieszi a magkeverékből a kedvenceit (általában a szénhidrátban gazdag, hízlaló, könnyebben roppantható összetevőket). A természetben ez a viselkedés előnyös, hiszen eredeti élőhelyükön az állatok csak igen kis mennyiségben jutnak magas szénhidráttartalmú táplálékhoz, és ezek célzott keresése és felhalmozása segíti az állat túlélését. Ha azonban bőségesen rendelkezésre áll a magas tápanyagtartalmú élelem, ez a felhalmozó-szelektáló viselkedés egyoldalú táplálkozáshoz, elhízáshoz, fogászati megbetegedéshez és hiánybetegségekhez vezethet. Ha magkeveréket etetünk alaptakarmányként, nagyon nehéz úgy összeállitani az állat menüjét, hogy minden létfontosságú tápanyagból megfelelő mennyiség jusson a szervezetébe. Az elhízás önmagában is kockázati tényező, de az egyoldalúan táplálkozó állatok a betegségekkel is nehezen birkóznak meg.

A pellet tápok előnye, hogy kiküszöböli a rágcsálók ezen természetes viselkedéséből fakadó problámákat. A táp minden darabkája azonos arányban tartalmazza a tápanyagokat, ezért még ha az állat raktároz és felhalmoz is belőle, akkor sem alakul ki egyoldalú táplálkozás és hiánybetegség. Ezen kivül a kemény rudacskák kiválóan koptatják az állatok fogát (DE ne feledjük, ez rostevő fajoknál NEM helyettesíti a szénát).
 

Milyen a megfelelő széna?
 
A széna a növényevő rágcsálók, vagyis a tengerimalacok, deguk és csincsillák alapvető takarmánya, amelynek mindig, korlátlanul az állat rendelkezésére kell állnia. Nem mindegy azonban, milyen szénát adunk kis kedvencünknek.

A széna ne legyen poros, mert ez az állatok légutait irritálja, és ne legyenek benne szúrós, kemény növényi részek, mert ezek sérülést okozhatnak a szájüregben. A jó széna zöld (nem sárgult vagy barnult), széles levelű, de ropogós, jó illatú és tiszta. Egy rostevő rágcsálónak a lekaszált "golfgyep" ugyanolyan rossz, mint ha csak kóróval próbáljuk meg etetni. Gondoljunk arra, hogy mit esznek természetes élőhelyükön (vegyes vegetációjú, kétszikűeket is tartalmazó társulások), ez leginkább egy hazai árokpart (nem csak bozótból álló :-) vegetációjának felel meg. Sokszor egy hazai kaszált réti széna összetétele jobban közelít az ideálishoz, mint a bolti pihe-puha, nagyon homogén összetételű változat.

A penészes széna ún. mikotoxinokat tartalmaz, melyek megbetegedést okozhatnak, akár hirtelen elhullást is!

A növényevő rágcsálók számára a széna alaptakarmány, aminek mindig rendelkezésre kell állnia!

A széna nem csak táplálék, de búvóhelyül is szolgál. A tengerimalacok például természetes élőhelyükön gyakran a magas fűben rejtőznek el, ezért az állatok kedvelik, ha a ketrecükben nem csak a szénatartóban találnak szénát, de pár marokkal az alomba vagy a bújó vagy ház tetejére is szórunk. Ügyeljünk rá, hogy a ketrec aljába is szórjunk a szénából, mert nem minden állat használja kellő rendszerességgel a szénatartót, ami lassabban ugyan, de a rosthiányos takarmányozás tipikus gondjait eredményezi (emésztési és fogászati megbetegedések).

Saját kezűleg gyűjtött fűféléket is etethetünk, de ügyeljünk rá, hogy ezek pár nap fonnyasztás után kerüljenek az állat elé, és csak akkor gyűjtsünk be és kínáljunk egy növényfélét, ha biztosan tudjuk, hogy az nem mérgező!
 
 
A takarmányozás aranyszabályai
 
Kisállatunk nem konyhamalac! A rágcsálók nemrég házasított állatok, néhány fajt csupán pár évtizede tartanak kedvencként. Ennek köszönhetően emésztőrendszerük nem sokban különbözik egy vad példányétól. Ezért különösen fontos, hogy az állat étrendje ne tartalmazzon olyasmit, amihez a faj a természetben nem volt hozzászokva. A konyhai maradékok nem tartalmazzák megfelelő mértékben az állat számára szükséges tápanyagokat, ezért még a mindenevő fajokat se etessük ilyesmivel! Az emberek számára készített édesség, csipsz, kekszek és sütemények pedig elhízáshoz, egyes esetekben cukorbetegséghez vezetnek.
 
Csak fokozatosan váltsunk tápot! A rágcsálók emésztőrendszere nagyon érzékeny. Bélrendszerükben speciális baktériumok élnek, amelyek az emésztést segítik, ezért vigyáznunk kell, hogy egy hirtelen tápváltás ne tegye tönkre az állat bélflóráját. Ha új tápra akarunk áttérni, ezt mindig csak fokozatosan, az új tápot először a régivel keverve tegyük, mert az állat belében lévő baktériumoknak időre van szükségük, hogy alkalmazkodjanak az újfajta takarmányozáshoz. Ezt az alapelvet akkor is szem előtt kell tartanunk, ha állatot vásárolunk vagy fogadunk örökbe, ezért mindig tájékozódjunk új kedvencünk eddigi étrendjéről!
 
Figyeljük kedvencünk eleségének összetételére! Ne ötletszerűen etessünk, hanem tudatosan számoljuk és mérjük ki az összetevőket. Használjunk teljes értékű pellet tápokat, ezt alkalmanként egészítsük ki friss zöldséggel, gyümölccsel vagy fehérjével (a mindenevő fajok esetében).

Ha tengerimalacot, degut, nyulat vagy csincsillát tartunk, mindig álljon az állat rendelkezésére korlátlan mennyiségű, friss, jó minőségű széna!
 
Ne mi döntsük el, mikor igyon az állat! Szereljünk be golyós önitatót, és minimum 24 óránként adjunk friss vizet! Figyeljük az állat folyadékfelvételét!
 
 
Gyakori tévhitek a takarmányozásról
 
1. TÉVHIT: A rágcsálók nagyon ellenálló állatok, bármit megesznek.
 
A rágcsálók egy része (csincsilla, degu, tengerimalac) ill. a nyúl növényevő, ők speciális növényi táplálékot igényelnek. Emésztésük nagyon érzékeny, és helytelen táplálásuk könnyen az állat pusztulását okozhatja. Más rágcsálók, mint a patkány- és egérfélék, mindenevők ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy „konyhalamacként” funkcionálnak, hanem hogy növényi és állati eredetű táplálékra is szükségük van. Helytelen táplálás esetén náluk is hiánybetegségek, elhízás vagy kóros soványság jelentkezik. Ráadásul minden rágcsálófajnál van néhány olyan zöldség vagy gyümölcs, ami kerülendő, mert felfúvódást okoz. A primőr zöldségek etetését (fejessaláta, uborka) kerüljük, mert az ezekben lévő vegyszerek mérgezést okozhatnak!
 
2. TÉVHIT: Egyes rágcsálófajok nem igényelnek vizet.
 
Általános hiedelem, hogy a rágcsálók kevés vízzel is beérik; sok gazdi nem is ad vizet a kisállatának, csak lédús zöldséget és gyümölcsöt. Ez azonban súlyos tartási hiba! Ne mi döntsük el, mennyit igyon az állatunk! Szereljünk be neki golyós önitatót, hogy vízigényét kedve szerint ki tudja elégíteni. A zöldségek és gyümölcsök túletetése, még ha folyadékpótlás céljából történik is, emésztési problémákhoz vezethet, különösen tengerimalacok, deguk és csincsillák esetében!
 
3. TÉVHIT: A rágcsálóknak jó a száraz kenyér és a keksz, mert tudják koptatni rajta a fogukat.
 
A rágcsálók fogai folyamatosan nőnek, ezért koptatniuk kell őket. Ha túl sok lágy táplálékot, lédús gyümölcsöt, zöldséget kap az állat, az többek között fogproblémákat is okozhat, mert megfelelő kopás hiányában a fogak túlnőnek. A túlnőtt fogak akadályozzák az állatot az evésben, ezért fontos, hogy az állatoknak lehetőségük legyen fogaik természetes koptatására, nem mindegy azonban, hogy ez hogyan történik. Sok gazdi ad heti rendszerességgel száraz kenyeret ilyen céllal. Bár néhány mindenevő rágcsáló (patkány, egér) fogyaszthat ilyesmit, még az ő esetükben sem javallt a száraz kenyér rendszeres etetése, növényevő rágcsálók (tengerimalac, degu, csincsilla) és nyulak esetében pedig kifejezetten tilos kenyérféléket etetni, mert fogyasztásuk emésztési zavarokat okoz. Adjunk kedvencünknek kifejezetten az ő igényeinek megfelelően összeállított pelletált tápot, így nemcsak egészségesen fog táplálkozni kisállatunk, de a fogkoptatással sem lesz problémája. A ketrecben elhelyezett gyümölcsfa ágak is remek lehetőséget kínálnak az állatnak a fogai koptatására.