Nemek és szaporodás

A rágcsálók között vannak társas és magányosan élő állatok. A társas rágcsálókat azonos nemű csoportokban célszerű tartani, hogy elkerüljük a nem kívánt vemhességet. Egyes fajoknál, pl. az egérféléknél a hímek nem vagy csak nagyon ritkán tarthatók együtt, a nőstények azonban jól megférnek egymással. Mindenképpen tájékozódjunk az adott fajról, mielőtt megvásárolnánk vagy örökbefogadnánk kis kedvencünket, mert a nem megfelelő csoportosítás viselkedési és egészségügyi problémákat okozhat. Kevesen tudják például, hogy nem lehet több hím és egy nőstény tengerimalacot egy légtérben tartani, mert a hímek versengenek a nőstényért, és akár meg is ölhetik egymást.

 
Sok gazdinak problémát okoz a hímek és a nőstények elkülönítése. Néhány rágcsálófajnál, például az egereknél, patkányoknál és hörcsögféléknél a hímeknek semmivel sem összetéveszthető, hatalmas heréi vannak, így beazonosításuk egyszerű. Más fajoknál, mint a degu vagy a csincsilla, a nőstények is rendelkeznek egy álhímvesszőnek nevezett kis szaruképződménnyel, és csupán a nemi szervek formája, illetve a húgycső- és a végbélnyílás távolsága alapján lehet elkülöníteni a nemeket. Egy kis gyakorlattal ez megtanulható, ha azonban nem vagyunk biztosak benne, hogy kis kedvencünk hím vagy nőstény, kérjünk segítséget egy szakembertől!
 
 
Ivarérés és szaporodás
 
Tengerimalac

Fent: hím tengerimalac. Az ivarszervek i betűhöz hasonló alakúak. A herék nem mindig láthatóak, mert az állat képes ezeket a hasfalba behúzni. Ha az állat nemi szervének azon részét, amely az i betűn lévő ponthoz hasonlít, óvatosan közrefogjuk és két oldalról finoman megnyomjuk, az állat hímvesszője láthatóvá válik. Ez már fiatal egyedeknél is beazonosíthatóvá teszi a hímeket.
Lent: Nőstény tengerimalac. Az ivarszervek Y alakúak.
(A fotókért köszönet a gemon.ro tengerimalacos oldalnak.)

A tengerimalacok 4-5 hetes korban már ivarérettek lehetnek. A nőstényeknek 5-6 hónapos kor előtt veszélyes lehet a vemhesség. Ha a nőstény egy éves koráig nem fialt, utána már nem szaporítható! A vemhesség 59-73 nap (általában 68 nap), egy alomban átlagban 3-5 kölyök születik.
 

Patkány

Balra: Hím patkány. A herék a hasüregen kívül helyezkednek el,  farok tövében jól kivehetőek; a húgycső- és a végbélnyílás távolabb esik egymástól, mint a nőstényeknél (ivartalanított példányoknál ez a fő támpont). Jobbra: nőstény patkány, herék nincsenek, a két nyílás közelebb helyezkedik el.

A patkányok 4-5 hetes korban már ivarérettek. A nőstényeknek 5-6 hónapos kor előtt veszélyes lehet a vemhesség. 2 éves kor felett a terhesség kockázatos. A vemhesség 18-21 nap, egy alomban átlagosan 8-10 kölyök születik, de az alomszám 4 és 20 között változhat.
 

Degu

Balra: Hím degu. A két nyílás távolsága nagy, a nemi szervek hosszúkás, ovális alakban helyezkednek el. Jobbra: Nőstény degu. A két nyílás közel helyezkedik el egymáshoz, a nemi szervek enyhe ovális vagy kör alakban láthatóak.

12 hetes korban lesznek ivarérettek. A vemhesség hosszú, 90 napig tart. Egy alomban 4-5 kölyök születik, de az alomszám 2 és 10 között változhat.
 

Csincsilla

Balra: Hím csincsilla. A hímvessző és a vég-bélnyílás között kb. 1 cm távolság van. Jobbra: Nőstény csincsilla. A húgycső, és a vég-bélnyílás közel helyezkedik el egymáshoz. Tüzeléskor a vagina enyhén nyitott, egyébként szinte alig látható.

4-5 hónaposan válnak ivaréretté. 9 hónapos kor előtt nem javallott a vemhesség. A vemhesség hosszú, 110 napig tart. Egy alomban 2-4 kölyök születik.
 

Hörcsögfélék

Hím aranyhörcsög; a farok tövében a herék jól kivehetőek.

Hörcsögöknél a nemek megállapítása hasonlóan történik, mint a patkányoknál. A hímeknek méretes, semmivel össze nem téveszthető heréi vannak.

5-6 hetesen ivarérettek. A vemhesség 15-18 nap (törpehörcsögöknél kicsit hosszabb, 18-22 nap), egy alomban általában 8-12 kicsi születik.
 

Egérfélék

A nemek megállapítása hasonlóan történik, mint a patkányoknál. Vigyázat: ha a hímeket a farkuknál emeljük fel, a herék nem mindig feltűnőek, de ha az állat négy lábon áll, jól kivehetőek.

A legtöbb egérféle 3-4 hetesen már ivarérett. A vemhesség 20-21 nap, az átlagos alomszám 10-12.
A mongol futóegér (amely csak nevében egér) csak 3-4 hónaposan lesz ivarérett. Vemhességi idejük 25-27 nap, és 5-6 kölyök születik egy alomban.
 
Ha engedjük kisállatainkat kontroll nélkül szaporodni, rövid idő alatt rengeteg állatka gazdáivá válhatunk, ezért a legjobb, ha a nemeket elkünönítjük, vagy az ivartalanítást választjuk. Egymással rokoni kapcsolatban álló állatokat semmiképpen se engedjünk párosodni!
 
 
A szaporítás nem tenyésztés!
 
Sok gazdi szeretne belekóstolni a tenyésztés szépségeibe, vagy hogy másképp fogalmazzunk, szeretne „babázni” egy kicsit. Azonban nem csak a véletlenül „besikerült”, nem akart almokkal lehet probléma, de a tudatosan vállaltakkal is. Sajnos gyakran tapasztalatlanul és felkészületlenül pároztatnak kisállatokat, a felmerülő problémákkal, komplikációkkal azonban nem tudnak megbirkózni. Az eredmény: újabb kallódó, senkinek sem kellő, veleszületett vagy örökletes betegségeket hordozó kisállatok...
 
Ne feledjük: a tenyésztés átgondolt, komoly szakmai alapokon nyugvó, megtervezett és szigorú szabályok szerint zajló tevékenység, amelyhez elmélyült tudás, az adott faj szaporodásbiológiájának, genetikájának részletes ismerete szükséges! Egy hím és egy nőstény állat ötletszerű összepárosítása nem tenyésztés, hanem felelőtlen szaporítás!
 
Csak abban az esetben vállaljuk állataink pároztatását, ha a szülők családfája ismert, egyik szülő sem beltenyésztett, a vemhesség biológiai hátterével tisztában vagyunk, az esetlegesen felmerülő állatorvosi költségeket fedezni tudjuk, és minden születendő kicsinek gazdát tudunk találni! Ha felkészületlenül, az anya- és apaállat hátterének ismerete nélkül párosítunk állatokat, a kicsik jó eséllyel betegesek, immungyengék, rövid életűek lesznek. Kevesen tudják például, hogy a felelős tenyészetekből származó deguk átlag életkora 7-8 év, míg a többszörös beltenyésztéssel terhelt, szerencsétlen párosításból született példányok csupán 1-2 évig élnek.
 
Ha ellenkező nemű állataink vannak, de nem szeretnénk pároztatni őket, döntsünk az ivartalanítás mellett!
 
 
"Hivatásos" szaporítók: beteg állatok profitért!
 
A kallódó, elaltatásra ítélt vagy szabadon engedett rágcsálók azonban nem csupán az elővigyázatlan állattartók "besikerült" szaporulataiból származnak. A kutyák és macskák esetében egyre gyakrabban hallani a szaporítóknak nevezett "ál-tenyésztők" tevékenységéről és a velük kapcsolatos, jogos kritikáról; 2008-ban még a Sky News angol tévécsatorna is foglalkozott a magyarországi "kutyabiznisszel". Ez a jelenség azonban nem korlátozódik a leggyakrabban tartott házi kedvencekre: sokan élnek rágcsálók szaporításából és tömeges eladásából is.
 
A szaporító abban különbözik a tenyésztőtől, hogy míg a tenyésztő gondos mérlegelés után, bizonyos alapelvek szem előtt tartása mellett pároztatja az állatait, és ügyel rá, hogy a szülők és a születendő kicsik egészségesek legyenek, a szaporító egyetlen célja minél több állat előállítása. Számára teljesen mellékes, hogy az anyaállat a sok szüléstől már kimerült, hogy a kölykök kondíciója nem megfelelő, vagy hogy a magas fokú beltenyésztettség (vagyis a közeli rokonok gyakori pároztatása) miatt az állatok súlyos betegségekkel küzdenek; a szaporító egyetlen célja, hogy minél több kis állat szülessen, amiket pénzért el lehet adni, és e cél elérése érdekében a tenyésztői szakma legalapvetőbb szabályait is képesek megszegni. A legtöbb szaporító igen rossz körülmények között, zsúfoltan, a minimális higiéniás szabályok betartása nélkül, kevés és nem megfelelő táplálékon tartja az állatait; a kutyaszaporítókról itt-ott közzétett sokkoló riportokat sajnos minden további nélkül vonatkoztathatjuk a rágcsálókra is. Az ilyen körülmények között született állatok többsége hüllőeleség lesz, másik részük állatkereskedésekbe kerül. A "leharcolt", további almok szülésére már képtelen anyaállatok gyakran maguk is kígyócsemegeként végzik földi pályafutásukat. A csincsillák, hörcsögök és mókusok esetében sajnos számolnunk kell az állatokat a prémjükért tartó szaporítókkal is.
 
Amíg a kutyák és macskák szaporításának kegyetlen gyakorlata már magára vonta a nyilvánosság figyelmét, rágcsálókkal kapcsolatban ezidáig semmiféle hivatalos felmérés, riport vagy beszámoló nem készült, így még megbecsülni is nehéz a hazánkban található „sufnitenyészetek” számát, ahol fillérekért kínálnak kis ketrecekben összezsúfolt, beteg, leromlott állapotú, lesoványodott tengerimalacokat, patkányokat, degukat vagy csincsillákat. A szaporítók embertelen gyakorlata ellen természetesen megfelelő jogi szabályozással is fel kell lépni, de megoldást csak a kereslet drasztikus csökkenése hozhat.
 
Ezért soha ne vásároljunk állatot szaporítótól! Ezzel talán megmentünk egy szerencsétlen sorsú állatkát, de anyagilag támogatjuk a szaporítást és így közvetve hozzájárulunk a probléma újratermelődéséhez. Ha állatot vásárolunk, alaposan kérdezzük ki a tenyésztőt vagy eladót: honnan származik az állat, vannak-e egészségügyi papírjai, milyen felmenőkkel rendelkezik? Egy gondos tenyésztő felvilágosítást ad az állat szüleiről, nagyszüleiről és a vérvonalban előforduló esetleges betegségekről; az állat adásvételéről pedig szerződés, vagy legalább számla készül. Mindig vegyük szemügyre a tenyészetet, mielőtt állatot vennénk, és csak abban az esetben vásároljunk, ha a tenyészállatok megfelelő körülmények között élnek és egészségesek! Ezzel egyben azt is megelőzhetjük, hogy a vásárlás után a vételár többszörösét kelljen költenünk az új kedvenc állatorvosi kezelésére, hiszen a szaporítók keze alól kikerülő állatok gyakran súlyos betegek, genetikai problémákkal küzdenek, és a megjósolható élettartamuk is rövidebb!
 
 
 
Gyakori tévhitek a szaporításról és az ivartalanításról
 
1. TÉVHIT: A rágcsálók ivartalanítása kockázatos és veszélyes.
 
A rágcsálók ivartalanítása ma már rutinműtét. Ezekhez az állatokhoz nem minden állatorvos ért, ezért specialistához kell fordulnunk, ők azonban minden probléma nélkül el tudják végezni az ivartalanítást. Az ivartalanítás sok esetben pozitív hatással van az állat kedélyállapotára is: nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Agresszív himek esetében különösen hasznos az ivartalanítás. Az ivartalanításról bővebben itt olvashat.
 
 
2. TÉVHIT: A testvérek egymás között nem szaporodnak.
 
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy különböző nemű testvéreket tartanak együtt, aminek egyenes következménye a beltenyészet. Ha különböző nemű alomtársakat veszünk, vagy egy új alom születik, az ivarérés elérésekor mindenképpen gondoskodjunk az állatok nemek szerinti elkülönítéséről, különben a nőstények (beleértve az anyaállatot is) vemhesülni fognak.
 
 
3. TÉVHIT: A rágcsálóknak szükségük van ellenkező nemű fajtársra, azonos nemű csoportokban tartva boldogtalanok lesznek.
 
Sokan gondolják, hogy az állatnak életében legalább egyszer szaporodnia kell, különben beteg vagy boldogtalan lesz, ez azonban tévedés. A rágcsálók azonos nemű csoportokban is remekül érzik magukat (amennyiben társas állatok), egyáltalán nem létfontosságú számukra a szaporodás. Csak és kizárólag abban az esetben tartsunk együtt hímet és nőstényt, ha az adott faj tenyész-tésének szabályaival tisztában vagyunk, és minden születendő kisállatnak tudunk gazdát! A legtöbb rágcsáló nagyon szapora, és akár a szülés után néhány órával újra tud vemhesülni, így a hím és a nőstény együtt tartása  folyamatos vemhességet, és akár havonta 10-15 új kisállatot jelenthet. Ez pedig nemcsak a gazdi számára jelent gondot, de az anyaállat szervezetét is a végsőkig igénybe veszi!