A tengerimalac tartása

A tengerimalacról sokan azt hiszik, hogy könnyű tartani és nem igényel különösebb tudást és odafigyelést, ennek azonban éppen az ellenkezője igaz. Ez a kis rágcsáló ugyanis az egyik legérzékenyebb, legkörültekintőbb gondoskodást igénylő faj.

A tengerimalac (Cavia porcellus) dél-amerikai faj, a spanyol hódítók hozták magukkal Európába. Az indiánok már 2500-3000 évvel ezelõtt háziasították. Elsõsorban a húsáért tartották, de egyes rituális ceremóniákban is szerepet kapott. Jelenleg az egyik legkedveltebb háziállat, bár az orvosi kutatás céljaira, és sajnos a kozmetikai iparban is előszeretettel használják kísérleti állatként. Nagyon sok szőrtípust különböztethetünk meg. Vannak rövid szőrű változatok (angol rövidszőrű, svájci teddi, amerikai teddi), igen elterjedt és közkedvelt a rozettás típus (ennek fajtatiszta egyedei az abesszín malacok), melynek szőre tele van forgókkal és a hosszú szőrű fajták (perui, alpakka, texel). A hosszú szőrű fajtáknál különös figyelmet kell fordítanunk az állat szőrének tisztán tartására, ápolására.
 
A természetben kisebb csoportokban élnek, a tengerimalac tehát társas lény. Az állat egészsége szempontjából előnyös, ha nem egyedül tartjuk; a felesleges szaporulat elkerülése érdekében azonos nemű csoportokban tartsuk õket. Alomtársakat beszerezni a legcélszerűbb. Ha különnemű egyedeket tartunk, mert szaporulatot szeretnénk, semmiképpen se tartsunk több hímet együtt egy nősténnyel, mert a hímek komoly verekedéseket rendeznek, és súlyos sérüléseket szerezhetnek!
 
Sok más rágcsálóval szemben a tengerimalac előnye, hogy főleg nappal aktív, és nagyon ritkán harap. Mozgásigénye viszont igen nagy; bár esetlennek néznek ki, valójában nagyon fürgék, nagy ketrecet igényelnek, és fontos, hogy naponta ki legyenek engedve egy kis futkározásra. Legalább egy 100 cm x 60 cm x 30 cm méretű ketrecben tartsuk. Ellentétben más rágcsálókkal, a tengerimalac nem kifejezetten jó mászó, így nem feltétlenül szükséges magas, több emeletes ketrecben tartani, ha az alapterület elég nagy. A ketrec alja ill. az emeletek járószintje legyen sima, ne lukacsos vagy rácsos, mert a tengerimalacok lába nagyon érzékeny és sérülékeny. Alomként használhatunk kezeletlen, pormentes forgácsot; a cédrus és a friss fenyő illóolaj-tartalma miatt nem alkalmas. A fűrészport kerüljük, mivel a por légúti megbetegedéseket okozhat, macskaalmot se használjunk. Az állatot szobahőmérsékleten helyezzük el, de ügyeljünk rá, hogy ne legyen kitéve nagy melegnek és hőmérsékleti ingadozásnak, ezekre ugyanis érzékeny. A ketrecet huzatmentes helyre tegyük!
 
Biztosítsunk az állat számára megfelelő méretű házat, ahol pihenni tud. Felszerelhetünk a ketrecbe függőágyat, rágófát vagy bújócsövet, futókereket és rágcsálógömböt azonban ne tegyünk be, mert az állat ezekkel játszani nem tud, viszont könnyen megsérülhet tőlük.
 
A tengerimalac növényevő, így állati eredetű táplálékot nem igényel. Alaptakarmányként jó minőségű (nem poros, szúrós növényi részektől mentes) szénát adjunk, ez mindig legyen az állat előtt. Ezt egészítsük ki tengerimalac táppal és alkalmanként kevés friss zöldség- és gyümölcsfélével.
Vigyázzunk a fejes salátával, uborkával és egyéb primőrökkel, mivel ezek sok növényvédőszert tartalmaznak ill. hormonkezeltek lehetnek!
A tengerimalacok is hajlamosak az elhízásra, ezért olajos magvakat, aszalt gyümölcsöket csak nagyon kis mennyiségben kapjanak. Mindig legyen az állat előtt friss, tiszta víz! Lehetőleg használjunk golyós önitatót. Egyes példányok nem tanulják meg az önitató használatát, és inkább nem isznak; ha észrevesszük, hogy a tengerimalac nem iszik az önitatóból, tegyünk be neki vizet egy masszív kerámiatálkában és kezdjük meg a fokozatos átszoktatást az önitatóra.
 
A tengerimalacoknál normális jelenség a caecotrophia, vagyis a bélsárevés az ő esetükben nem viselkedészavar, hanem természetes. Kétféle bélsaruk van; az első emésztés során keletkező széklet nagy mennyiségben tartalmaz fehérjéket, B-vitamint és egyéb hasznos anyagokat, az állat ezeket juttatja vissza a szervezetébe.
 
A tengerimalac szervezete nem állítja elő a megfelelő mennyiségű C-vitamint, így azt a táplálékkal kell magához vennie. Ajánlott külön C-vitamin adása is, mert a túlzott zöldségfogyasztás, bár a C-vitamin bevitelt növeli, komoly emésztési problémákat okozhat. Kaphatók ivóvízben oldható stabil C-vitamin készítmények is, melyeket folyamatosan, hetente egyszer kell az önitatóba tenni.
 
Mi ezt a tápot ajánljuk: Versele-Laga Cavia Complete