A csincsilla tartása

 A csincsillák eredeti élőhelye az Andok-hegység. Az állatok zárt közösségekben, szigorú hierarchiában élnek, főként éjszaka aktívak. A természetes élőhelyen tapasztalható nagy hőmérsékleti ingadozások ellen véd a vastag, tömött bunda (egy szőrtüszőből 25-30 szőrszál is kinő), amelyet az indiánok is nagy becsben tartottak, s amely a spanyol hódítók érkezése után az állat vadászatának fő okává vált. Eredeti élőhelyükön szinte teljesen kipusztultak a vadászat miatt, ezért Chilében külön programot indítottak a még megmaradt vad csincsillapopuláció megmentésére.

 
Két fajt különböztethetünk meg, a rövidfarkú vagy hegyi csincsillát (Chinchilla brevicaudata) és a hosszúfarkú csincsillát (Chinchilla lanigera). A kedvencként tartott csincsilla a hosszúfarkú fajhoz tartozik. Megfelelő gondoskodás mellett akár 15-20 évig is elél, ezért csak akkor válasszuk a csincsillát háziállatunknak, ha biztosak vagyunk benne, hogy ilyen hosszú időn át is képesek leszünk otthont biztosítani számára!
 
A vastag bunda miatt a csincsilla nagyon rosszul viseli a párát és a hőséget. Semmiképpen se tegyük ki az állatot közvetlen, erős napfénynek, sugárzó hőnek vagy gőznek, mert pár perc alatt hőgutát kaphat! A helyiségben, ahol a csincsillát elszállásoljuk, 15-20 fok legyen a hőmérséklet, és vigyázzunk, hogy lehetőleg ne menjen 25 fok fölé.
 
A csincsilla meglehetősen helyigényes állat; a ketrec minimális mérete 170 cm x 100 cm x 70 cm. A ketrec legyen védve a huzattól, a legcélszerűbb egy sarokban vagy fal mellett elhelyezni. Szeretnek felfelé ugrálni, a ketrec legyen magas, lehetőleg több szintes, mászófákkal, létrákkal felszerelt. Az állat természetes környezetében nappal a sziklák hasadékai közé, vagy üregekbe húzódva pihen, ezért nagyon fontos, hogy rendelkezésére álljon megfelelő, sötét búvóhely, ahol nyugodtan alhat. Az alvóházakat érdemes a ketrec felső harmadában elhelyezni, mert sok más rágcsálóhoz hasonlóan a csincsillák is szeretnek magas helyen aludni. Alomként használjunk kezeletlen, pormentes forgácsot.
 
Bundájuk tisztogatásához a csincsillák nem használnak vizet, hanem homokfürdőt igényelnek, így a ketrec fontos tartozéka a homokláda. Ebbe azonban csak speciálisan ilyen célra kapható csincsillahomokot tegyünk, semmiképpen se a díszmadaraknak árult vagy a köztéri homokozóból szedett homokot, mert ezek éles szemcséi sérülést okozhatnak a bőrön és károsíthatják a bundát! Az állat általában heti 4-5 alkalommal veszi igénybe a homokfürdőt. Vizes fürdetésre nincs szükség! Semmiképpen ne hagyjuk bennt a ketrecben a homokfürdőt, alkalmanként 15-20 percre kínáljuk fel a csineknek.
 
A csincsilla növényevő, így állati eredetű táplálékot nem igényel. Szervezetük képes a C-vitamin előállítására, ezért ezt nem szükséges külön tápanyaggal felvenniük. Alaptakarmányként jó minőségű réti szénát és pelletált csincsillatápot kapjon, ezt egészítsük ki friss zöldségekkel és gyümölcsökkel (alma, sárgarépa, szőlő, friss búzafű stb), de ezeket csak mértékkel adjuk, mert nagy mennyiségben hasmenést okozhatnak. Kerüljük a primőr zöldségeket, ezek növényvédő szereket tartalmazhatnak és hormonkezeltek lehetnek. Vigyázzunk a permetezett, kezelt zöldségekkel és gyümölcsökkel is, mert a csincsillák különösen érzékenyek a vegyi anyagokra. Csak ritkán adjunk olajos magvakat, illetve rágcsálóknak gyártott mézes karikát. Alkalmanként adhatunk neki csipkebogyót és egyes virágféléket (rózsa vagy hibiszkusz) is. Bár a természetben csak igen ritkán jut vízhez, és vízszükségletét növényekből fedezi, mindig álljon az állat rendelkezésére friss, tiszta ivóvíz!
 
Mi ezt a tápot ajánljuk: Versele-Laga Chinchilla Complete
 
A csincsillák csak nagyon ritkán harapnak; ha fenyegetve érzik magukat, hangosan visítanak és vizeletsugárral támadnak a betolakodóra (ezt mindenképpen tartsuk észben, ha ismeretlen csincsillához közeledünk). Az állatot két kézzel emeljük meg, egyik kézzel a hátsóját, másikkal a mellkasát támasztva; soha ne emeljük fel a farkánál vagy a nyakbőrénél fogva, mert ez fájdalmat és sérüléseket okozhat. A csincsilla nem öleb, sok türelmet igényel, és általában nem kifejezetten kedveli a simogatást és a gyömöszölést, így kisgyerek mellé nem ajánlott.

Néhány ketrecépítési és -berendezési tanácsot itt olvashat.