Takarmányozás

 A degu (Octodon degu) dél-amerikai állatfaj, az Andok hegység területéről származik. Társas lény, csapatokban él (általában egy hím és több nőstény él együtt), és nappali életmódot folytat. Élete nagy részét az általa ásott üregrendszerben tölti. Fokozottan igényli fajtársai társaságát, így semmiképpen se tartsuk magányosan! Ha különböző nemű példányokat tartunk együtt, csak egy hímet tegyünk a nőstények mellé, mert több hím igen véres küzdelmet fog folytatni egymással. Mindig gondoljunk arra, hogy az alkalmankét 4-8 pici degunak jó gazdit találni nem egyszerű, így megfontolandó a hím ivartalanítása.
A degut mindig két kézzel fogjuk meg, egyik kezünkkel a fenekét, másikkal a mellkasát tartva. Sose emeljük vagy fogjuk meg a farkánál fogva, ez ugyanis könnyen megsérül (leszakad róla a bőr; a természetben ez a ragadozók elleni védekezés).
A degu mozgásigényes állat, így nagyon fontos, hogy minden nap engedjük ki a ketrecből egy órára, hogy szaladgálhasson. A kint töltött idő alatt felügyeljük az állatokat, mert mindehova felmásznak és mindent megrágnak! A deguk intelligens, társasági lények, nagyon fontos, hogy naponta foglalkozzunk velük.

A rágcsálók közül alighanem a patkány (Rattus norvegicus) örvend a legnagyobb közutálatnak. Bár sok szempontból nemigen különböznek egy hörcsögtől vagy tengerimalactól, az emberek többsége kártevőként tekint rájuk. Az azonban, hogy jól alkalmazkodtak az emberi környezethez, tökéletes háziállattá is teszi őket. Mivel a patkányok teszik ki a kísérleti állatok legnagyobb százalékát, az orvostudomány fejlődését is jórészt nekik köszönhetjük.
A patkányok ideális házikedvencek, mivel intelligensek és magas szinten társas állatok. Könnyen taníthatóak, alkalmazkodóak és vonzódnak az emberhez. A patkány képes az emberre mint fajtársára tekinteni, míg a legtöbb rágcsáló csupán elfogadja az emberi jelenlétet. Bár éjjeli állatok, alkalmazkodnak az emberi életritmushoz, és akkor vannak ébren, amikor a gazdájuk a közelben van. Kíváncsiak és érdeklődőek, igénylik a gazdájuk társaságát, és idegen helyen igyekeznek a közelében maradni. Nagyon aktív, játékos állatok.

Az egérfélék tartásához a legcélszerűbb a terrárium, mert ebből az állatok nehezebben szöknek ki, és könnyebben megfigyelhetőek, míg a ketrecek résein könnyen áttuszkolják magukat. A jobb szellőzés érdekében a terráriumot célszerű ráccsal lefedni. Az általános alapelv itt is igaz: minél nagyobb az állat élettere, annál biztosabb, hogy jól fogja érezni magát és egészséges marad; ez sokszorosan igaz az egérfélék esetében, legtöbbjük ugyanis nehezen szoktatható kézhez, és így a szobában való kiengedésük sem mindig megoldható. Az olyan fajok esetében (pl. az afrikai törpeegér), amelyek nem vagy csak minimális mértékben szelidíthetőek, és inkább díszállatként, mint társállatként tarthatók, az állat gyakorlatilag egész életét a terráriumban éli le; ezt tartsuk szem előtt, és lehetőségeinkhez mérten a legnagyobb helyet biztosítsuk számukra. Az egérfélék csoportban élnek, bár a hímeket gyakran egyedül kell tartani, mert agresszívek egymással. Egy 3-4 egyedből álló csoportnak egy 30-40 literes, megfelelően berendezett terrárium a minimális. A terrárium berendezése folyamán törekedjünk rá, hogy az állat természetes élőhelyéhez hasonló környezetet próbáljunk teremteni.